Vörös bogyók jótékony hatásai

Mára tudományos tény, hogy a kontrollálatlan sejtburjánzás mögött minden esetben valamilyen genetikai mutáció áll. Ez nem azt jelenti, hogy a leendő betegségünk születésünkkor eleve elrendeltetett, hanem csupán annyit, hogy a hajlam öröklődhet (mint a szemszín, vagy a testmagasság) és egyes rákkeltő ágensek expozíciójától függően genetikai mutáció léphet fel a sejtjeinkben. De akkor hol van a kutya elásva?

Amikor lélegzetet veszünk, oxigénmolekulák milliárdjait szippantjuk be a levegőből. Az oxigén szükséges a szervezetünkben zajló „égési” folyamatok létrejöttéhez, amelyek egyik legfontosabb helyszíne a sejtjeinkben lévő ún. mitokondriumokban van. Ezek a pici sejtszervecskék számunkra ATP-t állítanak elő, ami a sejtjeink számára olyan, mint az autóknak a benzin. Ám miközben az ATP (és egyéb molekulák) gyártása történik, sajnos reaktív oxigéngyökök szabadulnak fel. Sajnos ezek a reaktív oxigén gyökök (szabad gyökök) szinte bármilyen sejtalkotóval képesek reakcióba lépni –bele értve az örökítő anyagunkat is- és ez nagyon gyakran valamilyen sérüléssel jár. Amikor az említett folyamat révén a DNS-ünk károsodik, akkor a DNS javító enzimek lépnek működésbe és a bázispárok kötési szabályai végett viszonylag hatékonyan képesek a hibás részt javítani. Ez az esemény testünkben naponta többmilliárdszor is megtörténhet, sőt meg is történik. Akkor is ha csak a fotelben ücsörögve olvasgatunk.

A baj akkor kezdődik, amikor a reparáló enzimek nem képesek a hibát kijavítani és a sejtünk „agya” a DNS maradandóan károsodik. Ekkor a sejt a normál működésétől eltérően fog viselkedni és rossz esetben osztódni kezd. Ha ezt az osztódási folyamatot az immunsejtjeink nem képesek megállítani, akkor következhet be a tumoros szövetállomány kialakulása.

Sajnos a folyamat gyorsítható. Nem mai felfedezés, hogy a szabad gyökök számának növekedése az élő szervezetekben mindenképpen elősegíti a krónikus betegségek kialakulásának felgyorsulását. A WHO 2015-ben kiadott jelentése szerint a radioaktív sugárzás, a dohányzás és a kipufogógázokban található karcinogének, a mesterséges adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek más-más módon, de a rosszindulatú daganatok katalizátoraiként vannak nyilvántartva. A biológia felkészítette az élő szervezeteket ezen gyökök semlegesítésre endogén enzimkészlettel (Kataláz, Szuperoxid dizmutáz, Glutation-peroxidáz). Ilyen és hasonló enzimek segítik a túlélését az egyszerű ecetmuslincáknak, a fonálférgeknek és a Homo sapiensnek egyaránt. Ám ez az enzimkészlet az ember kifejlődése óta nem sokat változott, azonban táplálkozási szokásaink óriási mértékékben romlottak.

Hol tudunk kompenzálni?

A belső antioxidáns enzimrendszerünk segít a sejtkárosító szabadgyökök (szuperoxid gyök, aktív hidroxilgyök, hipoklórsav stb.) semlegesítésben, azonban ez már nem elégséges a hétköznapi elégtelen életmódunk miatt. Szerencsénkre nem csak szabadgyökből van sok, de a természet számtalan módon kínálja jobbnál jobb gyökfogó molekuláit gyümölcsök húsába rejtve. Ezen vegyületek egyik legfőbb csoportja a flavonoidok, melyek mind a daganatterápiában, mind az érszűkület és kísérőbetegségeinek kezelésében kiválóan szerepelnek. A flavonoidok funkcionális szerepe testünkben létfontosságú. Így amikor a bevásárlókocsit toljuk a gyönyörűen csomagolt feldolgozott élelmiszerektől roskadozó polcok labirintusában, ne csábuljunk el! Jusson eszünkbe hogyan védelmezik sejtjeinket az apró színes gyümölcsök. Aki tehát sokáig szeretne egészségesen élni, válassza az anyatermészet által csomagolt finomabbnál finomabb „termékeket” mint a fekete ribizli, a kökény, az áfonya, a cseresznye, a vörös szőlő, a földieper és még számos fekete, kék, piros bogyós társukat.